Dr. Nagy-Major Gábor – Bontás és kötés – ePUB

„Bocsánat, Uram, hogy nem tudom
hol is van lakásod…”

Hol volt, hol nem volt, az operációs tengeren is túl él „egy nagy elődök árnyékából és porból gyúrt gyurma-figura” háromszéki székelyektől eredő úttal. Áldja az Istent, hogy „sorsának sötét szekerét” az ízes, csavaros szavú, jó kedélyű, nagyszerű háromszékiek közé vezette, és ott kezdhette szakmai pályafutását, még akkor is, ha e származás jelet rajzolt rá – és még akkor is, ha ez bizony nem jel, hanem stigma.
Titkos erejét öröklött és épített források rejtik: a természet és az írás. Cölöpök, karók, melyek kapaszkodóul szolgálnak, amikor „nem simogatja többé a gyermekkor”, mikor „csonka valósággá ázik”, megdermed benne az idő.
Nap mint nap eldajkálják örömét is, kínját is a fák, a bokrok, a rét, a virágok, gombák, bogarak és valamennyi élő teremtmény, kikhez csendes megfigyelésen és értő hallgatáson át vezet út; és akiknek üzenetét versekben fordítja szavakká. A szavak dallamos játékává, melyek úgy kanyarognak a sorokon át, mint talpa alatt Erdély bérceinek, völgyeinek vándorútjai, le és fel, akár recsegő őszi avarról, roppanó hóról, a kikelet illatáról vagy a nyár tikkasztó, párás, szénaszagú lehelletéről ír. Vagy a félelemről. Mert nevén nevezve elgyávul tán még a sátán is.

…És vezetnek a betűk és körülfonnak a szavak. Az ember eltelik, étvágyát veszi, aprókat lélegzik, mert üvöltő szelek fojtogatják, ordas vermek nyílnak előtte, és tenyerét helyezné csitítón a zokogó sorokra. Olykor. Némikor pedig oltalmat nyújtanak, kapaszkodót, könnyed, tiszta perceket a szavak. Majd lesznek csatadalok megint, harsognak, sírnak, könyörögnek, nehéz igazságok, kimondatlan valók felett porladó köveket mozgatnak el.
…Bocsánat, Uram, hogy nem tudom
hol is van lakásod, de azt tudom,
hogy erdőn s mezőn Téged látogatlak
és felnézek Hozzád és Te
megvigasztalsz engem…