Cserbakőy Levente – Requiem – Légzőgyakorlatok

A Krasznahídvégről (mai Románia) származó költő, író, Cserbakőy Levente összegyűjtött munkáit tartalmazó könyv egyben a mély érzésű, megfontolt emberré bölcsült szerző gyötrelmekkel és felszabadulásokkal szabdalt életének útját is rögzíti. Útját annak, hogyan kerül előbb a természettel, majd önmagával harmóniába, mi élteti, mi nyugtalanítja, mi csendesíti el benne a felfeltörő vágyat, hogy „látva lássák”, hol, miben érzi úgy, hogy kiteljesedhet, önmaga lehet.

Az életút – mint a portréfotó is szemlélteti a borítón – töredékes: a teljes képet már nem rakhatjuk ki róla. Emlékeztetőnek a zárójeleket is feltüntettük – ferde léniák a kép vágásainál –, melyek között élni kényszerült; és egy jókora felkiáltójelet is figyelmeztetésül, hogy milyen méltatlanul!

A lapok őrzik bejárt útjait a gondolatainak is, ahogy elrendezte magában az élet kusza kérdéseit; és azt az érthetetlen tényt, hogy – írjon bármiről – lábai előtt nem startjel, mint inkább partvonal húzódik…

A gondolatok hol csendes hullámként érnek partot bennünk, hol ostorként csattannak. Verssorai az elfogadás és elutasítás, a közösség és a magány, heves és kihűlt érzelmek bérceit és völgyeit járják be. Írásai kordokumentumok is, híd gyanánt ívelnek át az egykor és a most közötti, egyre szélesedő szakadékon.

Szavaiból alakja is kirajzolódik: elveszett magányában ácsorog a peronon, közönyös merengéssel szemléli a vonat ablakában elsuhanó tájat, négylábú barátjával az erdőt járja, kedvenc hintaszékében ringatózik, ablak előtti íróasztalánál ücsörög, a párkányra állított virágcsokron felejti tekintetét – nyíló virágok között érezte jól magát januártól decemberig –; a teraszon egy könyvbe mélyül, terebélyes könyvtárát rendezgeti vagy pipázgatva egyszerűen csak élvezi a cserépkályhából áradó meleget.

A lecsendesedésig azonban hosszú út vezet.

Erre a hosszú útra, intellektuális kalandra hívja a kötet az olvasókat, legyenek tanúi egy ember küzdelmének, annak, hogyan tanulja és érteti meg önmagát, és hogyan fordítja le a saját nyelvére a külvilágból érkező jeleket, üzeneteket.

A részletes életút mellett – melyet kivételes társával, „lelke egyfelével”, a feleségével osztott meg – magányról, szerelemről és elfogadásról szóló versek, életképek, helytörténeti írások és közéleti reflektálások is várják az olvasókat