Balla Tibor – Homálynak árnyéka – PDF

Leírás

Ülnek a ház előtti padon, a kisfiú és ő. Panaszosan felbúg mellettük egy magányos vadgerle.
– Fáj neked – szólítja meg a galambot elnyújtott, bús hangon –, fáj nekem is. Bármi történt, sebed legyen bármilyen mély, indulj, keresd meg a párod. Én szenvedek az enyém nélkül. De te menj, keresd meg őt és szeresd.
A fiúcska kíváncsian pillant fel nagybátyjára, de az nem szól többet. Tekintete és borostái szúrósan merednek ki arcából a világra.
„Világklasszis volt” emlékszik rá a fiú, „majd árnyék lett. De még csak nem is önmagának, hanem a homálynak.”

A szerző lelkéből egy csalódás ellopta a bizalmat, egy veszteség pedig a hitet. Makacs magányának útjai a semmibe futnak. Hogy néma gyászának hangját versekbe rejti, sokáig nem sejti senki. Már messze jár, mikor szavai mesélni kezdenek.

Mint sebzett, öreg, sánta kutya
Gazdája ütlegétől futva
Úgy állok egy korhadt fa alatt
Várom, valaki tán befogad

Lapozzon bele